View Sidebar

Dyslexiás Gyermekekért Egyesület

A diszlexiások helyzete ma Magyarországon

A diszlexiások helyzete ma Magyarországon elkeserítő. A szülők, de még a pedagógusok nagy része sem tud eleget erről, a gyerekek 10%-át érintő a tanulási zavarról, a diszlexiás gyerekeket elkönyvelik lustának, butának. Az iskolarendszer nem tud mit kezdeni a diszlexiásokkal, sokszor egyszerűbb neki inkább átengedni a rosszul olvasó gyereket, mint annyira odafigyelni, hogy felismerje a problémát. Csak a Nevelési Tanácsadók végeznek szűrővizsgálatot, de csak azokon a gyerekeken, akiket tanáraik odaküldenek, pedig a sikeres fejlesztés érdekében már óvodáskorban ki kellene szűrni a diszlexia-veszélyeztetteket.

Alig maroknyi képzett szakember van, aki ismeri az eredményes fejlesztési ésreedukációs módszereket, a pedagógusok és óvónők képzésük során semmit sem hallanak a diszlexiáról. A diszlexiáról csak a gyógypedagógusok tanulnak, és fogyatékosságként van kezelve, nem részképesség-zavarként. Pedig a diszlexiások olvasási nehézségeik ellenére átlagos, illetve kiemelkedő intelligencájú gyerekek, sokan eredményesek a reál tárgyakban, később mérnöki pályákon.

A diszlexiások olvasási nehézségeik miatt a középfokú oktatásban lemaradoznak, és sokszor nem jutnak el a felsőfokú oktatásig, pedig minden más adottságuk meglenne hozzá, és megfelő reedukáció után képesek lennének annyira jól olvasni, amennyire a tanulmányaikhoz szükséges. Az iskolákban pedig nem kapják meg a törvényileg előírt segítséget, a szóbeli felelés vagy a szövegszerkesztővel írt házi feladat lehetőségét.

Rosszak a ma széles körben alkamazott, sokszor szóképes olvasástanítási módszerek, amelyek nem használják ki a magyar írott nyelv sajátosságait, és nem tudják kiküszöbölni a diszlexiás hibákat. Szükség volna egy, a magyar nyelv írásmódját és az olvasástanulás közben lejátszódó agyi folyamatokat figyelembe vevő olvasástanítási módszer kötelező bevezetésére.